Háború vagy építőanyag-szállítás?
Az építőanyag-szállítás a harmadik karabahi háború után sem maradhat el. A közép-ázsiai Fergana-völgyben fekvő terület fővárosát, Sztyepanakertet ismét újjá kell építeni. Ilham Alijev azeri elnök kiválóan felszerelt csapatai idén szeptemberben villámháborúban elfoglalták Hegyi-Karabahot, a közel 120 ezer örmény elmenekült. A régió székhelyét máris átkeresztelték a jól csengő Khankendire, s Azerbajdzsán diktátora bakancsával büszkén megtaposta a szakadár állam zászlaját. Az áruszállítás, fuvarozás beindult, az építőanyag-szállítás szabad utat kapott, érkezhet a rengeteg billencs, platós teherautó, darus autó, nyilván kőművesekben sem lesz hiány. Az olaj- és gázbevételekből jut majd erre is.
Különleges sztélé Sztyepanakertből
Örmények és azeriek több mint kétezer éve élnek Hegyi-Karabahban, mindig nehezen fértek meg egymás mellett, hiszen a kultúra mellett a vallás is elválasztja őket. A Kaukázus déli részén fekvő területet bekebelezte Oroszország, a cári hatalom széthullása után a muzulmán Azerbajdzsán és a keresztény Örményország egyaránt versengett érte. Sztálin döntése alapján az azeri tagköztársasághoz csatolták, s elvileg autonómiát élvezett. A Szovjetunió felbomlása után kitört a véres háború, legalább 30 ezer ember pusztult el, s egymilliót elűzték lakóhelyéről. Az örmények hódították meg Hegyi-Karabahot, önálló országgá nyilvánították. A nemzetközi szervezetek azonban Azerbajdzsán részének ismerték el a hihetetlenül szegény területet. A biskeki protokollnak nevezett fegyverszünet némi nyugalmat hozott 1994-ben. Megkezdődhetett a főváros helyreállítása: felpörgött Jereván irányából az építőanyag-szállítás, nem maradt el a sok billencs kisteherautó, kcr, önrakodós teherautó rohama.
Az örmény diadal rövid életűnek bizonyult
Az építőanyag-szállítás a hegyekben is megoldásra vár
Béke persze nem köszöntött a vidékre, mindennaposak voltak a rajtaütések, civilek elleni akciók, határvillongások. Az építőanyag-szállítás elsődleges célja védelmi állások kialakítása volt, a fuvarozás nagyrészt fegyvereket, hadianyagot mozgatott meg. A furcsa patthelyzetet annak is köszönhették, hogy Törökország az azeriek mellé állt, míg az orosz vezetés inkább az örményeket pártfogolta. Ankara évszázadok óta Örményország ellensége, hiszen a huszadik század elején népirtás követett el a keresztény kisebbség ellen. A véres konfliktus ellenére 2020 elején Alijev azeri elnök és az örmény kormányfő Münchenben tárgyalt a viszály rendezéséről, de mindkét fél csak a saját sérelmeit és történelmi jogait emlegette. Júliusban ismét fellángoltak az összecsapások Hegyi-Karabah területén. Még az áruszállítás sem maradt érintetlen a harcoktól: Moszkvában a Barackháborúra keresztelt „csatában” örmény és azeri gyümölcsárusok estek egymásnak. Szeptemberben Azerbajdzsán már rakétákkal lőtte Sztyepanakertet, Szíriában toborzott zsoldosokkal támadta szomszédját, a főváros lakossága gyakran menekült az óvóhelyekre, pincékbe. A gazdag Azerbajdzsán jól felszerelt hadserege kisebb sikereket ért el, hidakat romboltak le, de aztán az előretörés kifulladt. A konfliktus ezúttal az interneten és közösségi médiában folytatódott. Az örmények ismét sok energiát fektettek az építőanyag-szállítás, fuvarozás felpörgetésébe, számos platós teherautó segítette őket. Nem tudhatták, hogy ezúttal felesleges munkát végeznek.
Miután Moszkvát az Ukrajna ellen indított háborúja kötötte le, idén szeptemberben elsöprő erejű azeri offenzíva indult, villámháborúban elfoglalták Hegyi-Karabahot. A reményüket vesztett örmények az anyaországba menekültek, bár Alijev elnök megígérte, hogy semmi bántódásuk nem esik, sőt házaikat is újjáépítik majd. Az építőanyag-szállítás valóban szinte azonnal elindult. Erősen kérdéses, hogy most már béke virrad-e a térségre. Az azeri étvágy alaposan megnőtt, az Örményországba ékelődő Nahicseván felé szeretnének folyosót kiépíteni, s ebben is bírják a törökök támogatását. Úgy tűnik, Hegyi-Karabah és a Kaukázus ma is elátkozott hely, s olyan lőporos hordó, amilyen több mint száz esztendővel ezelőtt a Balkán-félsziget volt.