Nem mind arany, ami fénylik?
Tizenhárom esztendővel ezelőtt néhány darus autó, billencs, platós teherautó állt meg a türkmén főváros, Asgabat főterén, s megkezdték a Semlegesség Emlékművének lebontását. A 75 méter magas alkotás tetejéről el kellett távolítani a volt elnök, Nyijazov hatalmas aranyszobrát is, amely mindig a nap felé fordult. Az építőanyag-szállítás, fuvarozás feldúlta kissé a nyugalmat, de számos darus autó, önrakodós teherautó segített a leszerelésben és az emlékmű áthelyezésében. A város másik végében, a Kopetdag-hegység lábánál állították fel újra, de ezúttal már forgó szobor nélkül. Igaz, a lángot és a hagyományos türkmén edénytartó háromlábat formázó alkotást 20 méterrel megnövelték.
Ugye, darus autó nélkül is impozáns a Semlegesség Emlékműve?
Valaha darus autó sem kellett, hogy a turisták feljuthassanak, az aranyszoborba lift vitte fel őket. Szaparmurat Nyijazov 1985-ben a tagköztársaság kommunista pártjának első titkára lett, majd hat év múlva az önálló Türkmenisztán elnöke. Megalomániás álma, a Semlegesség Emlékműve 1998-ban valósult meg nagyjából 3 milliárd forintnak megfelelő összegből. A magát Türkménbasinak, minden türkmének atyjának nyilvánító államfő olyan személyi kultuszt vezetett be, hogy a láttán még Sztálin is megnyalta volna mind a tíz ujját. A rengeteg darus autó nem tétlenkedett, nemcsak az ő szobraival látta el a városokat, hanem a szülei aranyozott emlékművei is elborították a köztereket. A diktátor apja a második világháborúban halt meg, a többi családtagja az 1948-as asgabati földrengés során veszett oda. A fővárost földig rombolta a természeti katasztrófa, Hruscsov idején építették újjá, felhúzták a paneleket, szürke ipari létesítményeket. Az építőanyag-szállítás, fuvarozás nagy lendületet kapott, számtalan billencs, platós teherautó, kcr gondoskodott a „szocialista látványvilágról”.
Asgabat északi és keleti fele ma is megmaradt szovjet metropolisznak: panelekkel, kertes bérlakásokkal, szűk és repedezett utakkal, zsúfoltsággal, üzemek romjaival, kikopott növényzettel. A Türkménbasi és utódai azonban fantasztikus kormányzati negyedet varázsoltak a nyugati és déli részekre. A számtalan önrakodós teherautó, billencs, darus autó elvégezte a dolgát: fehérmárvány épületek és felhőkarcolók emelkedtek, szinte mindent aranyozás borított. A széles, tükörsima aszfalttal borított utak alatt mozgólépcsővel felszerelt aluljárók húzódtak, minden buszmegálló és telefonfülke légkondicionálást kapott, a járdákra díszburkolat került, lenyűgöző szökőkutak, szépen gondozott parkok, illatozó ciprusfélék övezték őket. A modern kerületben található a világ legnagyobb zárt térben működő óriáskereke, egy gigantikus zászlórúd és tévétorony, tehát egyetlen darus autó sem felesleges. Az utak szinte üresek, felettük sok helyen LED-es kijelzők napi 24 órában sporteseményeket közvetítenek, bár járókelő alig akad, a buszokon csak lézengenek az utasok. Az impozáns kormányzati negyed egyfajta szellemváros. Pedig Türkménbasi még arra is gondolt, hogy A lélek könyve (Ruhnama) című művét a fővárosban egy óriási példány reklámozza, amely este 8-kor kinyílik, videofelvételekként játszik le idézeteket. Természetesen hívei várost, iskolákat, repteret, meteoritot is elneveztek a vezérről, sőt alkotását kötelező olvasmánynak nyilvánították. A jólelkű diktátor országában betiltott minden fertőző betegséget, még említeni sem volt szabad őket, a fiatalságot pedig felszólította, hogy ne csináltassanak aranyfogakat, helyette inkább rágjanak csontot egészségük érdekében. Szeretett népétől 2006-ban szívinfarktus ragadta el.
Utóda, Berdimuhammedov célként tűzte ki a Nyijazov-kultusz felszámolását. Talán azért, hogy a türkmének immár őt ünnepelhessék. Megannyi darus autó felsorakozott a tiszteletére: 45 millió euróért 185 méter magas emlékművet építtetett, egyre több parkolóházat. Az Ázsiai Játékokra vadonatúj uszodákat, stadionokat húztak fel. De immár a földgáz-bevételek sem voltak elegendők, a lakosságnak fizetése 5 %-át kellett önként felajánlania az ázsiai olimpia megrendezéséhez. Úgy tűnik, megint kifogták az aranyhalat…