Jakob Roggeveen holland felfedező áruszállítás közben, értékes fűszerekkel megrakodva 1722 húsvét vasárnapján talált rá egy apró szigetre a Csendes-óceánon. A hajó legénysége Húsvét-szigetnek, a helyi polinézek Rapa Nuinak, a világ köldökének nevezték a nagyjából 164 km2 területű földdarabot.
A Húsvét-sziget nem vált a tengeri fuvarozás központjává, hiszen a dél-amerikai partoktól is több mint 3000 km-re fekszik, míg Új-Zélandról csaknem ennek duplája a távolsága. A rejtélyes kőszobrok azonban mindenkit megdöbbentettek. Az építőanyag-szállítás forradalma játszódott le a középkorban a kis szigeten. Az egyik vulkán kráterében található a kőfejtő, ahonnan a tufából kifaragott tömbök származnak. Nagyjából négyszáz kőszobor, moai még most is ott található. Ám több mint ötszázat a szállítás, fuvarozás során eljuttattak a sziget minden sarkába. Modern eszközök: darus autó, önrakodós teherautó nem álltak rendelkezésükre. Azt feltételezik, hogy a szigetlakók lényegében ökológiai öngyilkosságot követtek el. A zöldellő pálmafákat kivágták, hogy a kőszobraikat mozgathassák, mivel fatörzseken görgetve vagy fából ácsolt szánokon vitték őket a helyükre. A pálmák hiánya a talaj gyors eróziójához vezetett, csökkent a termés, hajókat sem tudtak készíteni, így a lakosság száma vészesen leapadt.
Se darus autó, se billencs kisteherautó nem segítette a szigetlakókat, mégis boldogultak
Néhány darus autó megoldotta volna minden problémájukat. Hiszen egy-két kcr a fuvarozás leegyszerűsítését és
a moaik könnyű felemelését jelentette volna. A 2-10 méter magas kőszobrok némelyike akár 74 tonnát is nyom! A szigetlakók őseit testesítik meg, a presztízs és hatalom szimbólumai. Ha kcr daru segítette volna munkájukat, akkor nem hevernének tömbök tucatjai az utak mentén, mivel a szállítás közben feldőlteket hátrahagyták. Annyi bizonyos, hogy a felállított moaik hátat fordítanak az óceánnak, s a sziget belseje felé fordulnak. Talán a darus atutó, amit rendületlenül várnak?
Azt nézik a komor arcok, hogy erre robog-e a darus autó?
Napjainkban a kutatók többsége már úgy vélekedik, hogy a szobrokat „hintáztatva” juttatták célba. A fuvarozás során két csapat két oldalról kötelekkel felváltva billegtette a monstrumokat, egy harmadik osztag azt igyekezett megakadályozni, hogy feldőljenek. Néhány darus autó jól jött volna a moaik sétáltatásához! Különösen a nehéz terep és a komoly távolság (sokszor 20 km) miatt. De kcr nélkül is megoldották, mert a kőfaragók kiválóan megtervezték, hogy hol legyen a tömbök tömegközéppontja. A helyi nyelvben külön kifejezés szerepel a hintáztatós áruszállítás jellemzésére: neke-neke. A hatalmas kőszobrok a múlt „élő arcai”, az istenekkel való kommunikáció eszközei. Sok antropológus úgy gondolja, hogy egyes csoportok területének határait jelezték, mások szerint az édesvízforrásokat jelölték.
A DNS-vizsgálatok is megerősítik, hogy a mai lakosság elődei Polinéziából érkeztek 1200 körül. Szinte rögtön neki is láttak a moaik kifaragásának és felállításának, s legalább 1650-ig folytatták e rejtélyes tevékenységet. Legalább tíz kőszobor bazaltból készült, amelyet sokkal nehezebb megmunkálni. Az egyiket, Hoa Hakananai’a (az ellopott barát) elnevezésűt az angolok lovasították meg, 1869 óta British Museum őrzi. Régóta követelik a visszaszolgáltatását, ha egyszer sor kerül majd rá, talán darus autó helyezi vissza eredeti helyére. Persze a régi módszer szerint, kcr nélkül is felállíthatják. Az ökológiai öngyilkosság elmélete is megdőlt, a pálmafák pusztulásáért a telepesekkel érkező polinéz patkányok lehetnek a felelősek. Az őslakosok számára az igazi katasztrófát a behurcolt járványok, perui rabszolgavadászok, chilei hódítás, intenzív birkatenyésztés hozta el. Így 1877-ben mindössze 111 őslakost számoltak össze a kopár szigeten. Darus autó helyett ma a hagyományos kenuk számítanak slágernek, a lakosság örömtelien gyarapodik, napjainkban mintegy 3500-an vallják magukat rapanuinak. Csaknem ezer „ősük” mosolyogva szemléli őket.
