Hány billencs csinált nyarat Óbudán?
Óbudán a Bécsi út és Vörösvári út között az egykori téglagyár területe 1959 végén felbolydult méhkasra hasonlított. A káderek nyugodtan dőlhettek hátra, nem újabb forradalom tört ki, csak az építőanyag-szállítás pörgött fel, s a helyszínt számos darus autó, billencs, az áruszállítás járművei népesítették be, alaposan feldúlva a környék nyugalmát.
A Rákosi-korszakban sok fővárosi család még mindig nyomortelepeken, feldarabolt lakásokban, második világháborúban megrongálódott házakban húzta meg magát. A Kádár-rezsim meghirdette, hogy megoldja a problémát, s 15 év leforgása alatt kerek 1 millió új lakást épít fel. A cél az volt, hogy megtalálják a leggyorsabban, legegyszerűbben és legolcsóbban felépíthető típusokat. Az építészek új ötletekkel, szerkezeti megoldásokkal, technológiákkal, különleges otthonok tervezésével rukkoltak elő, s így született meg az óbudai kísérleti lakótelep. Fellendült a fuvarozás, özönlött a sok kcr, platós teherautó, billencs. Az építési pályázatra 180 terv érkezett, ezek közül 20-at választott ki a minisztériumi zsűri megvalósításra. Két ütemben 1550 lakást óhajtottak tető alá hozni.
Óbudai életkép- a lakáshelyzet sakkot kapott
A tervezők, színes élénk látványvilágot álmodtak, Mináry Olga egyik épületét Ybl-díjjal ismerték el. A házakhoz
külön bútorpályázatot írtak ki, a cél az volt, hogy a bútorok egyszerűek, kombinálhatóak legyenek, beépített modellekkel kísérleteztek. Terveztek ide szinteltolásos lakásokat, ahol a konyhát és a szobát pár lépcső választotta el, földszintes sorházakat, 3-4 emeletes épületeket, 7-8 emeletes sávházakat és pontházakat is. Az építőanyag-szállítás, a rengeteg kcr daru, billencs biztosítása a Fővárosi Tanács feladata volt. A lakásfajták nagyságát nem a szobák, hanem a család létszáma alapján határozták meg, jól felszerelt, élhető, modern élettereket hoztak létre, amiket függönnyel vagy harmonikaajtóval lehetett elválasztani vagy egybenyitni. Különlegesnek számított, hogy a kísérleti lakótelep nyilvános volt, be lehetett járni, meg lehetet ismerni a házakat, nemcsak kívülről, hanem belülről is. A leendő lakosok véleményezhették a készülő otthonokat, meglátásaik alapján átalakításokat is végeztek.
Egy billencs nem billencs…
Ám sajnálatos módon száz billencs sem csinál nyarat. A költségek csökkentése miatt az építészek csökkentették az alapterületet, maradtak a 43 m2-es kis konyhás lakások. A kivitelezéssel is rengeteg gond akadt, s ezen az akadozó építőanyag-szállítás, számtalan darus autó sem tudott segíteni. Pedig ipari hulladékkal is kísérleteztek: kohósalakkal, kazánsalakkal, cseréptöredékkel is próbálkoztak az olcsóbb épületek érdekében. Persze jól tudjuk, a végső megoldás a paneltechnológia lett, a tervgazdaság és a szovjet befolyás is a házgyári megoldást, a betontömböket ösztönözte. További nehézséget jelentett, hogy az óbudai lakótelepen hiányoztak a boltok, műhelyek, éttermek, iskolák, óvodák, amelyek komoly fáziskéséssel követték az otthonok kialakítását. A beköltözők közül sokan a téglagyár egykori dolgozói közé tartoztak, de érkeztek tisztviselők, művészek, sportolók is bőségesen. Billencs, kcr, platós teherautó ide vagy oda a kaotikus állapotot rend váltotta fel, a parkosítást is gondosan megvalósították, ügyeltek a megfelelő zöldövezetre. Sok esetben a pincékben mosókonyhát, szárítóhelyiségeket, életvédelmi rekeszeket (óvóhelyeket) is kialakítottak. Hiszen a koreai háború, szuezi invázió, kubai rakétaválság idején a 3. világháború veszélye is ott lebegett a tervezők szeme előtt.
A panelkorszak háttérbe szorította az óbudai kísérleti lakótelep különlegességét. Mégis elmondható, hogy élhető, szerethető környezetet teremtettek, a lakók többsége rokonszenvezett a változatos megoldásokkal. Néhány háztípust tovább is fejlesztettek, ezek vidéken és a budai hegyoldalakon „eresztettek gyökeret”. A mai építészek is arról ábrándoznak, hogy egyszer ennyi lehetőséget kapnak új formák, konstrukciók kipróbálására.